Hevederek
A heveder a bútor tartószerkezetének legfontosabb eleme, amely a rugózás alapját képezi.
Mi alapvetően 3 típusú hevederrel dolgozunk, amelyeket anyaguk alapján különböztetünk meg. Ennek megfelelően készülhetnek: nylonból, gumiból és lenből.
Hagyományos kárpitozás során kizárólag len hevedert használunk, hiszen az antik bútorok egyik sajátossága, hogy azok még len hevederezéssel készültek.
A modern világ kárpitos technikáihoz már nylon és gumi hevedereket használunk, előbbivel keményebb, utóbbival lágyabb ülőfelületet tudunk elérni.
Rugók
A bútorkészítés, mint kézműves szakma ősidők óta létezik, folyamatos fejlődése, technikai alkalmazkodása mindig az adott kor vívmányait használta fel a ruganyos felületek kialakításához.
Egy rugó elkészítéséhez az ókorban például gyakorlatilag bármilyen rugalmas anyag megfelelt. Használtak ehhez bőrt, köteléket és még fát is, később javarészt ezek már acélból készültek.
A hagyományos kárpitozáshoz kizárólag úgynevezett kétkúpos, epeda vagy fél-rugót használunk.
Modern kárpitozáshoz hullám, bonell, sík és táska rugók szükségesek. Segítségükkel alakítható ki egy bútor magassága és formája, így használatuk segíti az egyedi igényekhez történő alkalmazkodást.
Rugókötözés
Kötözést csak a hagyományos kárpitozásnál alkalmazunk, az ülőfelületet alakítjuk ki azáltal, hogy a rugót len spárga segítségével a bútorkeretbe szögeljük.
Kétféle kötözési technika létezik: a francia derékszögű és a német átlós. Egyforma gyakorisággal alkalmazza a szakma mindkettőt.
Tömőanyagok
A hagyományos kárpitozás egyik tömőanyaga az afrik, amely nem más, mint egy afrikai törpepálma levélrostja. Ez kiválóan alkalmas matracok, ülő- és fekvőfelületek kialakításához.
Ugyancsak tömőanyagként használatos a lószőr, amely lovak sörényéből, vagy farkából származik, illetve a gyapjúból készült vatta.
A modern kárpitozáshoz flíz-vattát vagy flíz golyót, filcet, illetve szivacsot vagy annak darálékát használjuk ugyanerre a célra. Nagyon sokféle szivacs létezik, gyakorlatilag bármilyen méretben és sűrűségben kapható.
Paszományok
Hagyományos és modern kárpitozásnál egyaránt használjuk a paszományokat.
Ez egy gyűjtőnév, amelybe beletartozik a bortni, a szegezőzsinór, a varrózsinór, a rojt, a bojt, a burlé és még jó néhány elem. Szerepük tulajdonképpen a bútor díszítése, a kárpit eldolgozásának tisztázása.
Felületkezelések
A hagyományos bútorok felületkezelési technikái elsősorban a csiszolást követő politúrozás, az olajozás és a viaszolás.
A politúrozás az egyik legszebb bevonata a fának!
Ez nem más, mint több egymást követő vékony rétegben felvitt sellak, amelyet borszeszben oldanak fel a megfelelő állag eléréséhez. Elegáns, csillogó külsőt kölcsönöz a bútornak.
Az olajozás során több rétegben, szivaccsal vagy ecsettel bútorolajat hordunk fel a bútor felületére, gondosan betartva a szigorú száradási időt az egyes rétegek között.
A viaszolt felület eléréséhez a bútorolajra méhviasz balzsam kerül.
A fa olajozása természetességet sugároz, kiemeli annak szépségét és egyben védi is a felületét.
